Sohajda Zsolt

azaz
 
ARC


2011. szeptember 24-én 11:33:26-kor pittyegett a mobilom. SMS-t kaptam Nassanyi barátomtól. Biztos a badacsonyi buliról van valami hír - gondoltam. Elolvastam a rövid üzenetet, majd hitetlenkedve még párszor. Nem is tudtam felfogni, mint ahogy a rossz hírekkel sokszor előfordul. A sokkoló szavak így sorakoztak a mobilom képernyőjén:
"Arc meghalt egy keson diagnosztizalt agyhartya gyulladasban."
Nekem jó barátom volt, de amúgy nem túlzás: majd' minden kollégista ismerte és szerette őt, így mi Bolyaisok is. Hétfőn jött is az e-mail a Bolyais levelező listán Halcsitól:
"Sajnálattal közlöm veletek, hogy Sohajda Zsolt általatok ARC-nak ismert jó arc pénteken délután elhunyt. Agyhártyagyulladását későn diagnosztizálták, végül szívleállásban halt meg. Szerdán még dolgozott."

Arc ugyan nem volt Bolyais, de egy olyan személyiség volt, akit mindenhol szerettek. Ő mindenhova tartozott, igazi kolesz-személyiség volt. Bölcsészklubot vitt, jogász-műsorban szerepelt, rendezői munkát szerzett, a BN-büfék elképzelhetetlenek voltak nélküle. A képen az 1991-es Bolyais-büfé pultját támasztja éppen... A pult mögött pedig Lacika, aki így írt: "Engem is ledöbbentett a hír. Nekem Zsolt (Surgyélán, Surgyi, Arc) már gimnáziumban iskolatársam volt, a bátyámnak pedig évfolyamtársa."


Egyik legszebb emlékem Arcról, hogy a '94-es BN-műsorunkban még szerepelt is, öccsével (a szintén tragikusan fiatalon meghalt Kisarccal) együtt. Fefe mint mexikói volt a jelölt, és a főműsor remekül sikerült. Rövid kivonata: Fefe, mint balek megérkezik Mexikóba, Los Alattomos-ba, ahol El Condor, a hírhedett bandita (Dani Zoli alakításában) "arcot cserél" vele, ezért üldözni kezdik, de aztán persze minden jóra fordul. Természetesen az "arc-csere" volt az egyik fő poén, ahol Arcot és Kisarcot hoztuk fel a színpadra, ők lettek kicserélve. Óriási siker volt. Emlékezetes, ahogy Beus nagy gonddal vigyázta az akkor már kissé italos fiúkat a színfalak mögött, hogy kéznél legyenek a jelenésükkor, valamint Zoli és Fefe rögtönzött párbeszéde is, amivel megfejelték a poén sikerét: "Nem ér! A maga arca nagyobb!" "De az enyém részegebb!..."
Másik személyes emlékem, amikor a BN-alatt a csuklójához kötözött marmon-kannával járta a koleszt, hogy mindig legyen kéznél bor, ha rátör a szomjúság... És persze még lehetne sorolni a nevéhez köthető sztorikat, melyek némelyike azért már "urban legend" kategóriában versenyez, de mindennél többet mond el Arcról, hogy teljesen hihetőek...
Még az Index egyik al-blogja is megemlékezett róla (ezt az alábbiakban olvashatjátok: link), a kommentekben pedig sokan búcsúztak tőle egy-egy történet felemlegetésével. Ezekből is közlünk egy válogatást, búcsúzásként (link).

Nyugodj békében, ARC!