“Harmadévesként elbíztuk magunk,
a vereség úgy fájt, majd belehaltunk” (Hófehérke, Kacsa,...)
Õszintén be kell vallani, hogy ebben az évben -két ilyen remek BN után- tényleg kicsit elbíztuk magunkat, azt hívén, hogy nekünk már minden bejön. Hát nem... Nagy volt az elkeseredés, de ez az egész talán jót is tett nekünk, és szerintem hozzájárult ahhoz, hogy a következõ két év ilyen fényesen sikerüljön. (Azt hiszem, ezt hívják “idejében jött figyelmeztetésnek”.)
A név kiválasztásáról: néhányan -savanyú a szõlõ alapon- kétségbe vonták korábbi gyõzelmeink jogosságát, mondván, hogy a TTK-sok sokkal többen vannak a koleszban, ezért nyerhetünk. (Amikor õk nyertek, kb. éppen annyi TTK-s volt...) Ezért döntöttünk úgy, hogy kicsit új típusú kortest indítunk, egy TTK-BTK párost, és nem a TTK, hanem a Bolyai Club korteseként indulunk. (Korábban is a BC volt a bázis, de kimondva ez elõször itt lett.) A TTK részérõl nem okozott problémát a jelölt személye, mindenki egyetértett abban, hogy Dobó Zsolti lehet csakis a megfelelõ. A BTK-s pár kiválasztásánál kapóra jött Endrédi Gábor húga, Gabica, aki ekkor kezdte tanulmányait a BTK-n. A Gabicából Dabica lett, a párból Dobó Duó, majd csak D-Duó.
A fõmûsorhoz jelöltünk neve adta a kihagyhatatlan ziccert, és így Eger ostromát jelenítettük meg. A forgatókönyv vége kissé hiányos volt, a szövegtudás kevés, a sör meg sok, így aztán kissé “dzsemborira” sikerült az egész. Mi remekül éreztük magunkat, de a közönség néhol döbbenten figyelt... Csak néhány apróbb emlékezetes pillanat:
- minden jelenetben új (tele) üveg sör volt a fõbb szereplõk kezében, amely a szín végére valahogy kifogyott...
- amikor a mûsor éppen egy “nehéz” részéhez ért, akkor a színpadon Pitó megkérdezte: “Tényleg nem tudjátok a szöveget? Behozzam?”, majd az igenlõ válaszokra kiment, aztán visszajött, és közölte: “Kint sincs szöveg...” A dalbetét elmaradt...
- a várfalat sörösrekeszek formázták, a felsõ teli volt... Amikor a “törökök” ostromra lendültek, a várvédõk körébõl felhangzott a kérdés: “Hol a sörnyitó?”, és valahonnan érkezett a válasz is: “A töröknél!” Ezt elkobozva újabb üvegek kerültek kinyitásra és megivásra... (A párbeszéd természetesen nem szerepelt a forgatókönyvben, viszont azóta legendássá vált.)
- Tikk Lacival, mint Gyomorzsákkal elõadandó párbeszédünkben egyszer csak (derült égbõl villámcsapás) Laci a szövege helyett közölte velem, hogy “Annyi eszed van, mint egy marék lepkének!” A párbeszéd ekkor -a korábbi kisebbek után- nagyobb fennakadást szenvedett...
- a szent talizmánként funkcionáló demizson
- Manó barátom, amint számítógépes játékot imitálva kardozik Dobó Zsoltival, és a saját bevallása szerint az egészre nem emlékszik
- Polaneczky Ottó barátunk “hangeffektusai”...
- Dödi, amint a szövegét (“Hát ezek meg itten kicsodák?”) jóval korábban és jóval többször mondta el, állandóan a rajzot tartó szögre mutogatva a rajz helyett...
- szintén legendássá vált saját kijelentésem (persze szövegkönyvön kívül), miszerint: “Ku... kicsi ez a sodronying!” (Egyébként tényleg az volt, ráadásul a reflektoroktól elég meleg is tud lenni, hogy a sör jobban kijöjjön...)
A gálamûsorra (mely a Kollégiumi Kabaré címet viselte) már jobban összeszedtük magunkat, de az egyébként jó mûsor már nem tudta “felolvasztani” a még keddrõl dermedt közönséget (meg a mi görcsünket sem), ezért a bölcsészek nyertek. A gálamûsorból leginkább a Linda-paródia címû dalt emelném ki, amely szintén máig ismert, és amely eléggé keményen bánik Lindával és Szikora Robival, akik akkor párban “nyomultak”. Évekkel késõbb ez a szám lement a Danubius rádióban is, ahol a BN-rõl volt egy mûsor, és ahol a rádió személyzete elég dermedten hallgatta, mi megy adásba... (Elõtte nem hallgatták meg...)
A vereségen nagyon elkeseredtünk (különösen a pénteki mûsor fogadtatásán), mert úgy éreztük, azért összességében nem voltunk rosszak. Ez igaz is volt, csak tõlünk már többet vártak. (Hja, a nagyság átka...) Ezért aztán vasárnap estére kivettük a közeli Réti Sas (ismertebb nevén: Taknyos Varjú) vendéglõt, ahová testületileg kivonultunk, és egy hatalmas bulit tartottunk, éjfélig a személyzet örömére, éjfél után kevésbé... Több mint fél óráig “Hollári-lári-lári-ztunk”, helyben kitalálva a versszakokat, zárásként szerepeljen itt az egyik díjnyertes alkotás Polaneczky Ottóról: “Jobb az mint az ötös lottó, hollári lári hó, hogyha elhallgat az Ottó, hollári lári hó”.
/Linda: Ne bánts/
(1987 Balázs Péter)
C Am
Én nem tanultam esztétikát, sem programnyelveket,
F G G7
Mert sokkal könnyebb a kamerák elõtt rázni a fenekemet,
Már kiskoromban megtanultam szejpíteni szejtelmeszen,
Szép ruhában járni-kelni, de a kottát sajnos nem ismerem.
A rokkagépet beindítsuk és a ranglistán elsõk leszünk,
Tudod, az a fontos, hogy a lemezgyárban
egy kis befolyásra szert tegyünk.
Refr:
Pedál, szépen mosolyogjál, pedál, ez a módszer dukál,
Pedál, piros biciklivel Hollywood sincs messze már.
Pedál, nem kell fõzõkanál, pedál, hosszú nyelv kell csupán,
Pedál, piros biciklivel Hollywood sincs messze már.
A Lindácskát én menedzselem, attól ilyen szép kerek,
Sajnos nem jól védekeztünk, így újra jön egy kislemez.
A gidáknál õ jobban béget, és nem kell mellé juhászkutya,
A bégetésbõl és nyávogásból tán egy nagylemez is kifussa.
Refr...
/Hegedûs a háztetõn: Ha én gazdag lennék/
(1987 Nagy Sándor)
Ha én Dobó lennék, jagadigadigajagdigadigadom
Dobó lennék digadigadom
Indulnék a Budi Napokon
Nevetném a kólát, jagadigadigajagdigadigadom
Összes pénzem a kocsmában hagyom
Sörbe, borba folytom bánatom
Menzán ott azt a kis ízet, mely a penészre ó jaj hasonlít nagyon
Sóval, borssal tán elnyomhatom
Úgy mennék végig a koleszon tánclépésben, de máris jön egy akadály
Fini néni áldozatra vár dagadigadaj
Kerülném az órát, jagadigadigajagdigadigadom
Programommal digadigadom
Vidítanám fel a koleszom
Kiállnék a szynre, jagadigadigajagdigadigadom
És ha tetszik, csak ezt dalolom
Jagdigadigadigadom
/Demjén Ferenc: Szerelem elsõ vérig/
(1987 Balázs Péter)
Álmodunk, hogy a vizsgákon majd kis mázlival átjutunk,
De meg kell küzdenünk
Elsápadunk, az érthetetlen tételekre gondolunk
És közben cidrizünk
Lázadunk, de a tantervmódosításra még várhatunk,
Mire megvénülünk
Százezernyi UV-jegy szorítja lelkemet, legalább lenne egy kettesem
Minden UV elõtt imám halkan felremeg, legalább egy bélást adj istenem
A tudszoc könyvre esküszöm, hogy marxista leszek
Így talán egy hármast is megcsíphetek
Ha figyelnék és tanulnék egy órácskát veled
Négyessel jutalmaznád tettemet
Ha az órára is bejárnék még mindezek felett
Jelessel terhelném indexemet
De mégis csak ennyi maradt:
Százezernyi UV-jegy szorítja lelkemet, legalább lenne egy kettesem
Minden UV elõtt imám halkan felremeg, legalább egy bélást adj istenem
(1987 Balázs Péter-Balázs Tibor)
Jaj de jó, jaj de szép, mikor az egri vitéz mind egyszerre lép
Fegyverét a két keze erõsen szorítja durr bele
Jaj de jó, jaj de klassz, mikor a várvédõõknek torkán megy le snapsz
Ez nagyon komoly dolog, a szesztilalmat fel is dughatod
Jaj de szép, jaj de jó, mi kapitányunk a híres kis Dobó
Innen tovább nem írtuk meg.
(1987 Balázs Péter-Balázs Tibor)
Gyomorzsák beesett a kútba
Szegényke nem jön többet vissza
Azóta kutunk vizét, hogy meg ne érezzük ízét
Mindenki kétszer szûrve issza
(1987 Balázs Péter)
Dm Am Dm Am Dm
Már megint jönnek a törökök, már megint várfalról köpködök
Em Hm Em F
Hideg, meleg, tûz, az még nem volt
Már megint ellenük szurkolok, már megint csak akarok egy jó napot
Kívánok, jó napot kívánok
Törökök, törökök, törökök, törökök, törökök, törökök
Szúrni kell, vágni kell, lõni kell
Már megint csak bámul a Mehemed, még mindig nem láthatott tehenet
Fehéret, feketét, tárkát
Már megint itt van a Begler bég, nekem a WC-re menni kék
Nyitnikék, nyitni kék egy sört a töröknek
/Varázsceruza/
(1987 Balázs Péter-Balázs Tibor)
Eljött a perc, most végre ránk figyelsz
Legyél velünk, s a kedved felderül
Vár rád a D-Duó, ne tétovázz
És úgy szavazz, hogy rá ne fázz
Mulass velünk, mi mindent megteszünk
Hogy elfeledd, mi történhet veled
Ha tetszett mûsorunk, ne tétovázz
És úgy szavazz, hogy rá ne fázz
Büfénk remek, sok szép lány ott sereg
És torkodon a sört leengeded
És hogyha jólesett, ne tétovázz
És úgy igyál, hogy rá ne fázz
Salátabár, a héten téged vát
A majonéz jobb, mint a lépes méz
Gyötör az éhhalál, ne tétovázz
Ülj le közénk csak fel ne fázz
Eljött a perc, most végre ránk figyelsz
Legyél velünk, s a kedved felderül
Vár rád a D-Duó, ne tétovázz
És úgy szavazz, hogy rá ne fázz
/Fonoráf: Levél a távolból/
(1987 Balázs Péter-Balázs Tibor)
C G C G C
Táborból írok hercegem, tudod, gyenge ez a vár, azt hiszem
F G C F
Nem mondhatom, hogy sokat kéregettem én
C G C
De a helyzetem erre ösztökélt
F G C
Nem kell nekem, hogy szánakozz,
F G C
Nem kell nekem, hogy sápítozz
F G C F
Nem kell nekem, hogy adjál jó tanácsokat
C G C
Tudod sóderbõl kaptunk már sokat
Kell néhány jó csatár nekem
Tudod, hátvédsor is kell, azt hiszem
Nem mondhatom, hogy könnyû lesz a mérkõzés
Pénz kéne, nem csak hõzöngés
Nem kell nekem, hogy szánakozz,
Nem kell nekem, hogy sápítozz
Nem kell nekem egy hosszú felmondólevél
Mer’ akkor fogom magam és úgy elhúzom innen a belemet,
Hogy meg se találtok innentõl odáig meg vissza
(1987 Ismeretlen szerzõ)
G C G D7
Sose hallok olyan gyönyörû nótaszót, amilyet sihedernyi koromban
G C G A7 D G C G
A szívembe nyilall ez a bús régi dal, kicsordulnak a könnyeim nyomban
G C G D7
Azt mondom, hej te bunkó, hej te drága,
G D7
Hej te eleven fa gircses-görcsös ága
G C G
Hej te bunkó, hej te drága,
A7 D GCG
Hej te eleven fa ága
Nagyapákról e dal unokákra marad, s unokákra marad ez a szerszám
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
Hogy van bunkócska, van még ezerszám
Azt mondom...
De majd eljön a nap, mikor ébred a rab, lekötött kezét, lábát kinyújccsa
Aki ellene volt, az a fûbe harap, mer’ a bunkó a földre lesújccsa
Azt mondom...
/Neoton: Jojó/
(1987 Balázs Péter)
D G
Elmondom hogy néz ki egy szép folyosó,
A D
Van benne 30 szoba 70 lakó.
D G
De hogyha lifttel akarsz felmenni,
A D
Azt hiszem, jó nagyot fogsz koppanni.
Mindig a fürdõ mellett van a klotyó,
De sokan nem tudják, hogy mire való,
Pedig hát sokkal nagyobb, mint a bili,
Mért kell a deszkát is lepisilni?
Refr:
D G A D
Óóóóóó a szaguk az kábító,
D G A D
Óóóóóó mert mindig eltömõdik a lefolyó.
Óóóóóó a WC-t mért nem lehet lehúzni,
Óóóóóó a szagot nem lehet már kibírni.
A kukát minden kedden ürítik,
De szerda reggel újra megtelik,
A szemét lassan csorog a földre,
A takarítónéni söpörje.
Amikor este elmész fürödni,
Próbálnád a csapokat tekerni,
De hiszen nem jön abból víz ma sem,
Így ismét büdös maradsz kedvesem.
Refr...
/Napoleon BLD: Kérlek ne félj/
(1987 Dobó Zsolt)
Dm F
Nem kell félned, még messze az éj,
C Gm
E szûz kicsi lánnyal vigyázva beszélj,
Dm F
Ha azt akarod, este üres a szobám,
C Gm
Hagyjad a kulcsot a zárban komám.
Refr:
Dm C
Ugye feljön este a szeretõd,
Gm F
Ugye megtisztítod a lepedõt,
C Gm
Ugye lesz majd pléd, ami betakar,
F A
Ugye nem bántod, hogyha nem akar.
Ugye nem lesz keskeny a heverõ,
Ugye felkészíted a keverõt,
Ugye felhajtjátok a takarót,
Ugye széjjeltéped a liberót.
Felkel a Nap, újra nyitva szobám,
Álmosan megkeresem pizsamám,
Lefeküdnék végre, de jön egy barát,
Ne haragudj kérlek, de kell a szobád.
Refr.