1988. Sandy

“De a tavalyi év új sikert hozott...”

(Hófehérke, Kacsa,...)

 

Nagyszerû év volt. (Tudom, mindegyikrõl ezt mondom, de akkor is!) Sokat töprenkedtünk a “szüzsén”, mert mindenáron ki akartuk küszöbölni a tavalyi csorbát. Jelöltet már találtunk, Koós Kata barátnõje, Somodi Judit személyében, de mi legyen a frappáns keret? Több dolog is felmerült, emlékszem pl. Cleopátrára. Végül egy vasárnap délutáni tévézés adta az isteni szikrát, amikor is az “Idegen a cowboyok között” c. filmet láttuk, és szinte egyszerre kiáltottunk: “Ez az!” Így lett a látványos western-keret, amibõl szinte mindent kihoztunk, és így kapta Judit a Sandy nevet, melyrõl úgy ítéltük meg, elég “vadnyugatias”. Egész héten kockás ingben, farmerben, kalapban és pisztolytáskával jártunk. (Elõtte egy hónapig csak a játék-pisztolyok gyûjtése folyt, valamint a beléjük való durrogtatós papírcsíkok beszerzése. Szerintem több rokon kisgyerek azóta is szomorú, mert nem kapta vissza a colt-ját...:-)

Sok mindent csináltunk. Volt videofilmünk, amely rendkívül jól sikerült, hála Georgie-nak, aki órákig képes volt elszöszmötölni azzal, hogy “A jó, a rossz és a csúf” híres hármas párbaj-jelenetébe a jó helyébe bevágja a teljes harci díszben felvett Sandy-t, de kiemelhetném a fényképekbõl és szövegekbõl összeállított némafilm-részt is. Volt -hagyományosan- reggeli büfénk, filmklubunk (persze westernekkel), újságot adtunk ki. Tûzijátékot rendeztünk az udvaron, melynek végén hatalmas lángbetûk írták ki a betonra Sandy nevét, és a fél kollégium a felsõbb emeleti ablakokból lógott ki. Megszerveztük a “Sandy Post Office”-t, és a kollégiumba érkezett leveleket saját bélyegzõvel lepecsételve a szobába kézbesítettük. Buszt indítottunk a kolesz elõl közvetlen járatként az egyetemre, reggel háromnegyed nyolckor és háromnegyed tízkor, majd délután vissza, ami a hétfõ reggelt leszámítva (amikor még nem tudták az emberek) csurig volt, ablakai pedig végigragasztva feliratainkkal, és ami minden reggel stílusosan pisztolylövéssel lett indítva.

A fõmûsor egy komplett western volt, amelyben Sandy (sok kaland után) véget vet Les Vegetas (magyarul: Fogsz Tengõdni) városkában a Red Rex banda garázdálkodásának. A pénteki mûsor az akkor elõször megtartott Erzsébet díj díjkiosztó ünnepségének a paródiája lett, ez volt akkor ugyanis az utóbbi hónapok nagy beszédtémája. Hát mit mondjak, nagy sikert arattunk, bár aki az eredetit nem látta, annak csak fele annyi élménye volt, de az is bõven elég... Arra emlékszem, hogy a konkurrens bölcsészek, miközben váltottak minket a színpadon, sorra gratuláltak, és azért ez mutat valamit. Mindenképp kiemelendõ Pósch Ibolya, amint fergetegesen alakította Elizabeth Káeftét, a bõkezû adakozót, és Erzsébet asszony híres mondatát (“Én még akkor születtem, amikor a box-világbajnokok fehérek voltak”) lecserélte az alábbira: “Én még akkor születtem, amikor a kínai agyagfigurákat készítették!” (Ekkor volt ugyanis a híres agyag-hadsereg Budapest vendége.)

 

Szintén pár rövid emlékmorzsa: