“Öt év munkájára tegyük fel a koronát”
(Hófehérke, Kacsa,...)
Hát igen, ha eddig több évet dícsértem, mit mondjak most errõl? Életem legnagyobb élménye? Kevés! Soha nem felejtem? Mindenre már most sem emlékszem... Csodálatos volt? Szûkszavú. Utolérhetetlen? Nagyképû. Bár... A tizenkét év alatt máskor sosem láttam olyat, hogy a közönség a mûsor végén felállva tapsoljon... Talán ez fejez ki mindent a legjobban.
Hát igen, azért ez nem ment magától. Ebben benne volt az öt év, amit az elég nagy létszámú alapgárda (akik együtt kezdtünk ‘85-ben) együtt végigcsinált, végigküzdött, és ami alatt elég rendesen összekovácsolódott. (És persze benne voltak azok, akiket sikerült magunkkal ragadnunk ezen idõszak során.) Ez a ritka lehetõség keveseknek adatik meg, hogy így együtt lehúzzanak öt évet a koleszban. Lehetett volna közülünk akárki a jelölt, ugyanezt az eredményt értük volna el, ez biztos.
Hát igen, én lettem a jelölt. Miután -szerénytelenség nélkül- már elég ismert voltam a koliban, ezért különösebb keretet nem kerítettünk a dolognak. Rufi, és kész. A fõmûsorról? Emlékszem, egyik este töprenkedve ültünk a Bolyaiban, hogy mit is csináljunk. Én már a korábbi évek során is gondolkodtam az “Ember tragédiája” átírásában, felvetettem hát az ötletet, és elõvettem a könyvet. Éppen az elejét nézegettük, a TV szobából pedig kiszûrõdött az akkor aktuális sláger, a “Don’t worry, be happy”, amikor Pitó barátom egyszer csak felvisított és röhögött, röhögött, röhögött... Érdeklõdésünkre elfúló hangon közölte: “Hát ez kijön!...” És mikor magához tért, el is gitározta és énekelte nekünk. Ekkor meg mi röhögtünk, majd eldöntöttük: ezt nem szabad kihagyni!
Hát igen, így született meg a Prológus, és ebbõl nõtt ki aztán egy majdnem kétórás, nagyívû mûsor. Írógépen írtam, harminc oldal lett, és mai fejjel (számítógép, szövegszerkesztõ!) el se tudom képzelni, hogy tudtam normálisan megírni... Hiszen ezt a bevezetõt is órák óta írom, itt törlök belõle, ott hozzáveszek... Azért ez írógéppel nem nagyon ment. (Jó, jó, azért persze kézírással készültek skiccek...) De meglett, s bár nem lett túlpróbálva, ám nem is kellett: ott már rutinos öreg rókák mozogtak a színpadon, mindent megoldottak. Errõl nem is írok többet, mert akkor ezzel lenne tele a könyv. (Talán egyszer a mûsorainkat is kiadjuk? Én, mint egyik alap-szerzõ, nagyon szeretném:-)
Hát igen, de mi lesz a gálával? Oda született egy “Ki Mit Tud” paródia, és talán egy picit nehezen indult (rutin ide, rutin oda, nagyon izgultunk ám!), de a vége!... az szinte leírhatatlan, még a video sem adja vissza igazán. A “Mézga család”, a “Hófehérke, Kacsa,...” (amelynek számomra kézzel egy Bolyais plakátra írott eredeti példányát ma is õrzöm, Kacsa tollából), a lufik, a taps, a színpadon a nagylétszámú és boldog csapat... szinte már túlzásnak is éreztem. Bevallom férfiasan, hogy a mûsor kb. háromnegyedétõl kezdve úgy szombat délig a mai napig semmire nem emlékszem, mert az a sok élmény valahogy már nem volt felfogható, feldolgozható, bár ebbe biztos a fáradtság is belejátszott. Videóról kellett visszanéznem, hogy mi is történt...
Hát igen, nyertünk. 201 szavazatot kaptunk, az ötszázvalahányból, ha jól emlékszem. (Márpedig jól emlékszem.) Azóta sem volt ekkora részvétel a szavazáson, manapság már a 200 össz-szavazat is öröm... Az eredményhirdetésre hatalmas és jókedvû tömeg gyûlt össze, legalábbis a Bolyais zászló környékén összegyûlt emberek felettébb jókedvûnek tûntek... Amikor kiderült, hogy nyertünk, felnyomultak többen a színpadra és feldobáltak (nem lehetett könnyû feladat:-), és mindenki gratulált, veregette a hátam. Videóról visszanézve csak bámultam: jé, õ is ott volt? Nem is egyetemista, csak otthoni gimnáziumomból ismer. Meg õ is? Egy éve végzett, csak erre jött vissza. Szóval: itt sem sok mindenre emlékszem.
Hát igen, az azért még rémlik, hogy azóta sem volt ennyi nézõ mûsoron a Lepényben... Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a szokott helyén volt a színpad, hanem a gépház alatt, így gyakorlatilag az egész terem kihasználható volt. Remek volt a hangulat. Péntek délután már volt ingyengulyás, a pénteki mûsor után pedig kókuszgolyó-osztás... Szegény lányok, eltartott egy ideig, amíg azt a rengeteg kókuszgolyót legyártották. És mindegyik golyóba kis Rufis-zászló volt tûzve, aztán voltak “Rufi-gyufi”-k, azaz a képemmel vagy szlogenjeimmel ellátott gyufásdobozok, volt egy nagyszabású újságunk, volt minden. A fõmûsoron díszlet mûvészi igényû, és mind a tíz jelenethez más (köszönet, Pácsonyika!), a színfalak Salgó-polcból összeszerelve (szagelszívó brigád!), így könnyen és gyorsan lehetett rajtuk cserélni a díszleteket (meg is kért minket a többi kortes, hogy ugyan már, ne szedjük szét a mûsor után...), volt tûzijáték is, minden, ami belefért.
Hát igen, és mindehhez pénzünk is volt. Ezúton is még egyszer köszönet azoknak, akik saját munkájukat, programjukat eladták úgy, hogy egy fillért sem raktak el belõle, azoknak, akik innen is, onnan is összeszedtek egy kicsit. (Elsõsorban Horváth Zsolti és Naccsanyi barátaimnak.) És a pénzbõl meg az energiából még a hét végére is jutott: a szombat-vasárnapi programot is mi csináltuk. Egy ilyen hét után! Szombaton volt futóverseny (Fusd körül a Sas-hegyet), este buli a Lepényben, meghívott vendégekkel (pl. Kováts Kriszta). Ezeknek Marton Sanyi volt a fõinstruktora. Vasárnap vetélkedõ volt a BME, a SOTE és a helyi kollégium között (bár a BME-sek nem voltak sokan), a díjak sportszerek voltak, este pedig Maksán és a Simli-Show-n röhöghetett, aki még bírt. (Elég sokan bírtunk...)
Hát igen, az alaphangulathoz hozzátartozott, hogy a büfé meg a reggeli büfé is nagyon jó volt. Pakai Jucus, Szatyi, Picur, Koós Kata és a többiek... Ment minden, mint a karikacsapás. Azóta is példának hozom fel a maiaknak, ha konstruktivitásról van szó, hogy a Nagy Jucus vezette lány-tánccsapatban mindenki maga készítette a fekete fellépõ ruhát, és még azt is kitalálták, hogy a .. hmm.. szóval a hátsó fertályukra egy-egy sárga betût ragasztanak, amibõl a tánc adott pillanatában szépen kiolvasható: “Éljen Rufi!” Hát, amikor a mûsoron megláttam, büszke voltam. Azért nem mindenki volt csinos lányok fenekére írva!...
Hát igen, felelõtlenség volt belemenni ebbe a “köszöngetésbe”, már rengeteg nevet felsoroltam, de még mindig van sok, aki kimaradt. Higgyétek el, mindenkire emlékszem, és mindenkinek köszönöm!
És akkor jöjjenek még a szokásos “emlékmorzsák”:
- Méni barátom...Neki akár külön fejezetet is szentelhetnék. Például amikor az orosz (pardon: szovjet) színben kb. három perccel korábban a kelleténél büszkén kijelentette, hogy: “Az Auróra megadta a jelet!” Néhány pillanat döbbent némaság után harsány röhögés, mire õ (összes orosz tudását összeszedve) kivágta magát: “Izvinyitye minyja... hát bummm volt!” Vagy amikor a “tamponnal-samponnal” rímpárt elb...ta. Vagy amikor a pénteki mûsor szavalókórusában egy sora volt, ázott sakkozóként kellett bejönnie (“Én vagyok a Korcsnoj, nem látta valaki az esernyõmet?”), akkor erre olyan lelkesen készült, hogy órákig bíbelõdött egy vászon sakktáblával, amire felragasztotta a bábukat, hogy belépéskor a fejére teríthesse...
- Horváth Zsolti barátom, amint a színpad alatt kúszva-mászva szerel, és amikor felbukkan, ritka “szépen” néz ki
- Pakai és Kacsa, mint cigány hagyományõrzõ csoport, vagy éppen a Manó, Gyöngyike, Simi, Naccsanyi fémjelezte kelet-spártai nõi úszóválogatott, vagy éppen Gyõzõék mint méhecskék...
- Dabica, mint hírlapárus (minden felvonást az vezetett be, hogy megjelent õ és néhány mondattal hirdette a kor aktuális lapját, amibõl a közönség tudta, hol és mikor fog játszódni a jelenet), akinek nem kellett mikrofon...
- Dödi, mint bûvész, akinek nem is írtunk szerepet (felesleges lett volna:-) , csak elmondtuk, hogy nagyjából mire gondolunk
- a “Nescafé” c. dalocska, amelyet egy Sügér-takarítás alatt szerzettünk Pitóval
- a Marton Sanyi által a teniszpályán kivitelezett rocky-táncház, amin egy idõ után (a szomszédság kifejezett felkérésére:-) a rendõrség két tagja is megjelent. Valami csendháborításról esett szó, de aztán hagytak bulizni bennünket
- a bölcsészjelölt, Want Ede (egyébként remek csapata volt, akik utána még több BN-en is jó mûsorokat csináltak), aki a “Bandája nagyon kiváló, de messze van innen Csikágó” sorok után felállt a nézõtéren és megemelte a kalapját...
- egy nem túl kellemes emlék: Benkes fõigazgató úr, amint errõl (!) a mûsorról kiment és nem is jelent meg a kulcsátadáson. (Velünk együtt más se nagyon szerette, pedig elérte azt, amit azóta szinte senki: egységbe kovácsolta a kollégium lakóit!... ugyanis egységesen felléptek ellene! :-) Késõbb sikerült is leváltatni. Õ a “Honfoglalás” átiratában szereplõ “Benkes kapitány”.)
- és végül: a “Savanyú meggyszem” (Érti, aki érti...:-)
/Mézga család/
(1989 Balázs Péter)
C
Itt a víg család, a Bolyai,
Am
Diplomás egy se lesz talán, csak a Rufi,
D
Pedig nem fizikus õ és nem csodagyerek,
G G7
Mégis elvégzi az egyetemet.
C Am
Egy extra méretû klubvezetõ kinek a stílusa mindig felemelõ
D H C A
Gyártja a rímeket egyre csak, lüke poénokat,
D H C A
A homlokára csap, egy újabb gondolat,
D H C A
A múzsa csókjai, Ady, vagy Jókai,
D G C GC
Nem tudják õt lefõzni.
C F C
Én nem jogász vagyok, sohasem magolok,
G
És felvételit pénzért nem kapok.
C F C
Túl kicsi a Koli, de nagy lesz a buli,
F G C
Ha Rufit fogják megválasztani.
F C G C
Lesz majd nálunk hajcihõ csuda jó hangulat,
F C G G C
Olyan, mint a Réti Sas, zene-bona, ricsaj.
Józanok és részegek, kulturált emberek,
Néhány fickó hempereg, berúgtak, mint tavaly.
MZ/X, MZ/X jelentkezz!
Halló, van valaki a vonalban?
Kérem mondja háromszor azt, hogy flipp.
C G C
Flipp, flipp, flipp.
Néha légy vidám egy kicsikét,
Hisz úgyis gyorsan elröpül ez az öt év,
Van abba' valami klassz, hogy bemondta a TASSZ,
Gorbacsov elvtárs Rufira szavaz.
Légy vidám vagány, ne totojázz,
Így vizsga közben nem jöhet sohase gáz,
Mert ha a tételed nem tudod, puskád elõhúzod,
Gyorsan lemásolod, és újra eldugod,
Szerintem az bolond, aki ezek helyett inkább csütörtököt mond.
D H C A
Szerintem az bolond, aki lenéz,
D7 G7 C
Ki téged bölcsész-, ki téged jogásznak mond.
Tiriptiptirip...
Fis F
Dooáhh!!!
/Bergendy: Iskolatáska - Bikini: Adj helyet
KFT: Elizabeth - Varga Miklós: Európa/
(1989 Balázs Péter)
F G C F G C
Egyik hétfõ délelõtt a Bolyai Club összejött,
F G Em F G C
Hát most mit tegyünk, kit is jelöljünk?
Legyen szép és termetes, az se baj, ha szellemes,
Nem érdekli kényelem, fontosabb a gyõzelem.
C D E Am C D E Am
Milyen szép az április vége, a kollégium új arcot ölt.
C D G C C D E Am
Az egyetemre sohase mész be, Rufi itt a legjobb jelölt.
Am D Dm Am
Adj helyet magad mellett, a Lepénybe én is beférjek,
C G
Hadd szoruljon össze a vállunk,
E7 Am
ha nem jut szék, akkor állunk.
Félelem a színpadon, a Want Ede éppen bankot rabol,
A bandája nagyon kiváló, de messze van innen Chicago.
Am G Am G
C Em Am F G
Kedves lány vagy kicsi Moszat, óóó és szép a hajad,
A plakátokról csodáltuk óóó a mosolyodat.
F C G C
A szkander nem a te asztalod, sokkal jobban megy a rocky,
F C G Am
Könnyû neked a férfiszívet meghódítani.
Am G Am G
Am G Am G
Dús hajába tép a szél, mûsorán ott tombol a B-közép,
F C
Vörös hajadhoz jól megy a zöld-fehér lobogó,
G Am
Lesz-e jogászigazgató?
Rufi szép és termetes, ráadásul szellemes,
Nem érdekli kényelem, fontosabb a gyõzelem.
Milyen szép az április vége, a kollégium új arcot ölt.
Az egyetemre sohase mész be, Rufi itt a legjobb jelölt.
Milyen szép az április vége, a kollégium új arcot ölt.
Az egyetemre eztán se mész be, Rufi volt a legjobb jelölt.
/ABBA: Thank you for the music/
(1989 Oláh János)
Elröpült öt év felettünk és itt állunk most,
Harcba szálltunk, hogy Rufira szavazzatok,
Hát énekeld velünk, vagy dúdold e dalt,
Így lesz nagyon szép ez a születésnap,
Hiszen öt éve már,
Hogy velünk itt találkozhattál.
Refr:
Azt mondom:
Hófehérke, Kacsa, a D-Duó és Sandy,
Gyõzelemre vár most Rufi,
Öt év munkájára tegyük fel a koronát,
Számítunk rád,
Ha tetszett mûsorunk csak egy kicsit,
Állj fel egy jó nagyot tapsolni,
És válaszd meg Rufit!
Álltunk a színpadon elsõsként jól betojva,
Másodévben megjött mindenkinek a hangja,
Harmadévesként elbíztuk magunk,
A vereség úgy fájt, majd belehaltunk,
De a tavalyi év új sikert hozott, és most én
Refr...
Búcsúzunk tõled jó öreg kóter, hát viszlát,
Annyi sok szépet és jót kaptunk tõled,
Nagy bulit, szerelmet, diplomát.
Refr...
/Bergendy: Love,love,love/
(1989 Balázs Péter)
C
Ha a könyvet kezedbe nem veszed, mégis megvan a kettesed,
F G C F G C
Az mák, mák, mák, mák, mák, mák.
C
De ha egyszer mégis kirúgnak, mert túl nehéz a szigorlat,
Az kár...
C F
Furdal a lelkiismeret, és megnézed a tételeket,
Dm G G7
Magolhatod a jegyzetet, s bújhatod újra a könyveket.
C F
Kedved ebben nem leled, elhalasztod a félévedet,
Dm G G7
Ne vegyél több UV-jegyet, vegyél helyette bérletet.
Lábadban van a fájdalom, MedAqua-t használj angyalom,
Mondd láb...
Én a disznót hiába hizlalom, pedig minden napra van finom
kis táp...
Elvesztetted a kedvedet, mert megégetted a seggedet,
Irix kell a sebedre, s leülhetsz újra a helyedre.
Unod már az anyósodat, nézzél TV-t jó sokat,
Megtelik a TV-szoba, jön a Ki Mit Tud gálamûsora.
Lesz ének, vers és cigánydal, csak fejbe ne verjenek lapáttal,
Mert fáj...
Aki táncolni csak kicsit tud, arra vár a Ki Mit Tud,
Rá vár...
(1989 Balázs Péter)
C G
Mama jó kéró, mama jó kéró, mama jó kéró mama,
G F G C
Itt a parkett, tûzre való, sokkal jobb ez, mint a döngölt padló
Marha, marha, marha jó kéró, marha jó kéró,
Marha jó kéró marha,
Kis szobában él a péró, nagy szobába jobban fér a disznó.
Marha, marha, marha jó séró, marha jó séró,
Marha jó séró marha,
Kölni hozzá három kiló, jaj de finom ez az innivaló.
Mama jó kéró, mama jó kéró, mama jó kéró mama,
Itt a parkett, tûzre való, sokkal jobb ez, mint a döngölt padló
Sokkal jobb ez, mint a döngölt padló,
Sokkal jobb ez, mint a döngölt padló.
/B.M:Don't worry, be happy/
(1989 Balázs Péter)
C Dm G C
C Dm G C
C
Be van fejezve a nagy mû, igen,
Dm G C
A gép forog, az alkotó pihen, ó igen, õ pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Imádjuk õt a végtelen kegyért, ó igen, õ pihen.
C Am
A teremtés béfejezve már,
Dm G C
Méltó adót szent zsámolyára vár, ó igen, õ pihen.
C Dm G C
Dicsérje õt a föld, s a nagy ég,
Pillantásától függ ismét a vég, ó igen, õ pihen.
Részünk csak árny, melyet ránk vetett,
Fényébõl ily osztályrészt engedett, ó igen, õ pihen.
A teremtés béfejezve már,
Méltó adót szent zsámolyára vár, ó igen, õ pihen.
C Dm G C
(1989 Balázs Péter)
Am E
Mondok egy példát, idézem Évát, akitõl minden nõ tanult,
E7 Am
Bizonyos Ádám, azt mondta: "Drágám!", és ezzel kezdõdött a múlt.
Am E
Így szólott Éva: "Ádám, kérem, legyen ma lenn a Kígyó téren
E7 Am
Szombaton este fél 8 tájt, viszem az összes nõi bájt."
Am
Ádámnak Éva kell, Évának alma kell,
E
Évának bikinije fügefalevél,
Az esõ esni kezd, Lucifer lesni kezd,
E7 Am
Hogy mikor fújja el a levelet a szél.
/A.L. Webber: Jesus Christus Superstar/
(1989 Balázs Péter)
C F B F C
Nescafé, nescafé, szultánunk kertésze termelé,
Nescafé, nescafé, nem ér a nyomába senkié,
Nescafé, nescafé, ezt igya amíg csak fér belé,
Nescafé, nescafé, a Bolyai Büfében meglelé.
(Esetleg “kapható” )
(1989 Balázs Péter)
D C D C
Felbolydult immár az egész város, az Olimpiára vár,
A gyõzteseknek Athén ünneplése, babérkoszorúja jár.
Az ország népe versenylázban égett, minden város rajthoz állt,
Korinthosz, Mükéne, Kréta, Spárta, egyikük sem bojkottált.
F C G Dm F C G D
Íme a verseny egy híres szült öt év felettünk és itt állunk most,
Harcba szálltunk, hogy Rufira szavazzatok,
Hát énekeld velünk, vagy dúdold e dalt,
Így lesz nagyon szép ez a születésnap,
Hiszen öt éve már,
Hogy velünk itt találkozhattál.
Refr:
Azt mondom:
Hófehérke, Kacsa, a D-Duó és Sandy,
Gyõzelemre vár most Rufi,
Öt év munkájára tegyük fel a koronát,
Számítunk rád,
Ha tetszett mûsorunk csak egy kicsit,
Állj fel egy jó nagyot tapsolni,
És válaszd meg Rufit!
Álltunk a színpadon elsõsként jól betojva,
Másodévben megjött mindenkinek a hangja,
Harmadévesként elbíztuk magunk,
A vereség úgy fájt, majd belehaltunk,
De a tavalyi év új sikert hozott, és most én
Refr...
Búcsúzunk tõled jó öreg kóter, hát viszlát,
Annyi sok szépet és jót kaptunk tõled,
Nagy bulit, szerelmet, diplomát.
Refr...
/Bergendy: Love,love,love/
(1989 Balázs Péter)
C
Ha a könyvet kezedbe nem veszed, mégis megvan a kettesed,
F G C F G C
Az mák, mák, mák, mák, mák, mák.
C
De ha egyszer mégis kirúgnak, mert túl nehéz a szigorlat,
Az kár...
C F
Furdal a lelkiismeret, és megnézed a tételeket,
Dm G G7
Magolhatod a jegyzetet, s bújhatod újra a könyveket.
C F
Kedved ebben nem leled, elhalasztod a félévedet,
Dm G G7
Ne vegyél több UV-jegyet, vegyél helyette bérletet.
Lábadban van a fájdalom, MedAqua-t használj angyalom,
Mondd láb...
Én a disznót hiába hizlalom, pedig minden napra van finom
kis táp...
Elvesztetted a kedvedet, mert megégetted a seggedet,
Irix kell a sebedre, s leülhetsz újra a helyedre.
Unod már az anyósodat, nézzél TV-t jó sokat,
Megtelik a TV-szoba, jön a Ki Mit Tud gálamûsora.
Lesz ének, vers és cigánydal, csak fejbe ne verjenek lapáttal,
Mert fáj...
Aki táncolni csak kicsit tud, arra vár a Ki Mit Tud,
Rá vár...
(1989 Balázs Péter)
C G
Mama jó kéró, mama jó kéró, mama jó kéró mama,
G F G C
Itt a parkett, tûzre való, sokkal jobb ez, mint a döngölt padló
Marha, marha, marha jó kéró, marha jó kéró,
Marha jó kéró marha,
Kis szobában él a péró, nagy szobába jobban fér a disznó.
Marha, marha, marha jó séró, marha jó séró,
Marha jó séró marha,
Kölni hozzá három kiló, jaj de finom ez az innivaló.
Mama jó kéró, mama jó kéró, mama jó kéró mama,
Itt a parkett, tûzre való, sokkal jobb ez, mint a döngölt padló
Sokkal jobb ez, mint a döngölt padló,
Sokkal jobb ez, mint a döngölt padló.
/B.M:Don't worry, be happy/
(1989 Balázs Péter)
C Dm G C
C Dm G C
C
Be van fejezve a nagy mû, igen,
Dm G C
A gép forog, az alkotó pihen, ó igen, õ pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Imádjuk õt a végtelen kegyért, ó igen, õ pihen.
C Am
A teremtés béfejezve már,
Dm G C
Méltó adót szent zsámolyára vár, ó igen, õ pihen.
C Dm G C
Dicsérje õt a föld, s a nagy ég,
Pillantásától függ ismét a vég, ó igen, õ pihen.
Részünk csak árny, melyet ránk vetett,
Fényébõl ily osztályrészt engedett, ó igen, õ pihen.
A teremtés béfejezve már,
Méltó adót szent zsámolyára vár, ó igen, õ pihen.
C Dm G C
(1989 Balázs Péter)
Am E
Mondok egy példát, idézem Évát, akitõl minden nõ tanult,
E7 Am
Bizonyos Ádám, azt mondta: "Drágám!", és ezzel kezdõdött a múlt.
Am E
Így szólott Éva: "Ádám, kérem, legyen ma lenn a Kígyó téren
E7 Am
Szombaton este fél 8 tájt, viszem az összes nõi bájt."
Am
Ádámnak Éva kell, Évának alma kell,
E
Évának bikinije fügefalevél,
Az esõ esni kezd, Lucifer lesni kezd,
E7 Am
Hogy mikor fújja el a levelet a szél.
/A.L. Webber: Jesus Christus Superstar/
(1989 Balázs Péter)
C F B F C
Nescafé, nescafé, szultánunk kertésze termelé,
Nescafé, nescafé, nem ér a nyomába senkié,
Nescafé, nescafé, ezt igya amíg csak fér belé,
Nescafé, nescafé, a Bolyai Büfében meglelé.
(Esetleg “kapható” )
(1989 Balázs Péter)
D C D C
Felbolydult immár az egész város, az Olimpiára vár,
A gyõzteseknek Athén ünneplése, babérkoszorúja jár.
Az ország népe versenylázban égett, minden város rajthoz állt,
Korinthosz, Mükéne, Kréta, Spárta, egyikük sem bojkottált.
F C G Dm F C G D
Íme a verseny egy híres szült öt év felettünk és itt állunk most,
Harcba szálltunk, hogy Rufira szavazzatok,
Hát énekeld velünk, vagy dúdold e dalt,
Így lesz nagyon szép ez a születésnap,
Hiszen öt éve már,
Hogy velünk itt találkozhattál.
Refr:
Azt mondom:
Hófehérke, Kacsa, a D-Duó és Sandy,
Gyõzelemre vár most Rufi,
Öt év munkájára tegyük fel a koronát,
Számítunk rád,
Ha tetszett mûsorunk csak egy kicsit,
Állj fel egy jó nagyot tapsolni,
És válaszd meg Rufit!
Álltunk a színpadon elsõsként jól betojva,
Másodévben megjött mindenkinek a h