Először is:
Sziasztok! Nagy Jucus vagyok, és a BGYT-2-re emlékezem néhány mondat erejéig, mint talán az egyik legalkalmasabb erre a feladatra. Miért pont én? Mert csapatvezető voltam (sárga csapat), mert a keresztanyám volt a táborvezető (Pakai), mert az apám volt a tábor főszervezője (Nassanyi), mert anyám szokás szerint a tábor egyik információs központja (Pámcsi) – találós kérdés: ki volt a másik??? J -, na és végül Apa nekem szólt, hogy írjak a táborról egy élménybeszámolót. Nyomós érv...
Táborozzunk:
A közel egyhetes tábor mindjárt jól kezdődött: Pakai beszédével – na ennyit régen röhögtünk... Jucus hozta a formáját. Aztán el lettek osztva a csapatok, piros, sárga, kék színű pólót kaptunk, valamint feladatokat, amik már az elején nehéznek tűntek: paródiák, tánc, műsor – adott témákban. A legnehezebb az volt, hogy meg kellett írni a műsorokat, és próbálni is illett volna. Aki látta az utolsó napon előadottakat, az azt hihetné, hogy egy többhetes felkészülés végén voltunk. Pedig csak Rufi, Gabi, Zsuzsó (és sokan mások!!!) "szálltak be" segíteni. Az én (talán kicsit részrehajló) véleményem szerint, a mi csapatunk műsora volt a legjobb, mert a miénk tényleg saját szerzemény volt, számottevő felnőtt-segítség nélkül.
Hogy milyen volt a táborban? Egyszóval: szuperjó! (Sehr-Cool, ahogy a londoni németek mondanák J).
A napirend:
Reggelenként reggeli torna, szívesen vettük, jó volt nézni, ahogy a "vének" (bocs) Norbinak akartak tűnni. A reggelizés után egész nap programok voltak, nem unatkoztunk egy percig sem. Változatos, élvezetes volt, a kisebbek és a nagyobbak is végigcsináltak mindent, nagy lelkesedéssel. Minden este volt takarodó, nem is akármilyen!!! Trombitaszólóval. Igazi táborfíling! Köszönjük, kérjük idén is, ha lehet!
A kaja:
Apa szerint válogatós vagyok, de lehetett volna jobb is a konyha. Ha sok volt nem volt finom, ha finom volt nem volt elég. (Persze Apának és Rufinak ízlettek az ételek...J)
A programok:
Hát ezt felsorolni is sok lenne, nemhogy írni róla, ... azért megpróbálok kiragadni néhány emlékezetesebb pillanatot.
Először is a strand. Sajnos nem volt benne sok részünk, egyszer tudtunk eltölteni egy délutánt a parton, mert utána elromlott az idő, ez az egy alkalom viszont klassz volt.
Egyik délután jött egy fazekasmester, aki megtanított minket korongozni, nagy élmény volt, rengeteg „mestermű” született. Közben, aki nem fért oda szkubidúzott, na itt a legszebb emlékem az volt, mikor Horvát Zsolti próbálta a rakoncátlan madzagokat kordában tartani, miközben a nyelve majd kiesett a szájából...J.
Voltunk kirándulni, emeletes busszal(!) Gemencen, megnéztük egy vezető segítségével az ártéri erdő szépségeit, majd egy vadászkastélyban hallgattunk meg egy előadást ugyanerről, közben a kicsik az udvaron az állatokkal ismerkedtek. A faluház megtekintésekor Pakai teljesen váratlanul megkérdezte a vezetőnktől, hogy vannak-e a faluban cigányok. Dőltünk a röhögéstől, azóta sem értem, hogy jutott eszébe ez a kérdés (azért van még mit tanulnom, ha Pakai-szakon akarok végezni...J).
Nagyon élveztük a "főzőversenyt" is. Hidegtálak elkészítése volt a feladat, ahogy egy házibuliba hívott vendégsereget kell egészséges ételekkel megvendégelni. Csodás (tényleg) tálakat készítettünk, a végén pedig meg is ettük. Apa és Rufi szobrát zöldségekből készítettük el, pályázhattunk volna vele valamilyen művészeti díjra, olyan jól sikerültek. (Lehet, hogy nem zöldségekből, hanem szalonnából lett volna az igazi, de hát a reformkonyha még egy művésztől is megkövetel némi önmegtartóztatást...J).
A "Legyen ön is milliomos" játékban, köszönjük Vágó úrnak (ki más lett volna, mint Rufi) a sok segítséget a nehéz kérdések megválaszolásában.
Volt egy szülinaposunk is, Zsófi, aki láthatóan nagyon meghatódott a szülinapi tortájától, és a közös ünnepléstől. Gyönyörű volt a BGYT-óriástorta is, amit pillanatok alatt eltűntettünk J.
És végül:
Nehéz lesz felülmúlni a tavalyi tábor jó hangulatát, de ígérem, megpróbáljuk. Ahogy a szervezőktől hallottam, lesznek újdonságok, hosszabb lesz a tábor, és remélem többen is leszünk. Akik ott voltak úgyis jönnek, akik nem voltak ott biztos hallották milyen volt, és idén nem hagyják ki. Már nagyon várom, hogy találkozhassunk.
Puszi mindenkinek: Big Jucus (Pakai-Pámer-szak, 15. évfolyam)
Utóirat:
Ha javasolhatom, a gyerekek és a szülők más színű pólót kapjanak (pl. sárga és piros). Természetesen a nagymamáknak lehetne a színe kék. Ha értitek mire gondolok J (bocs Anya).
