Karácsonyi vacsora 2006. - Gárdony

avagy elkaptunk három levelet

Copyright by Nassanyi (a levéltolvaj)



1. levél : Fiatal Bolyais levele a Bolyai Clubnak

Drága barátaim, otthon maradtak!

Már régóta szerettünk volna ellátogatni a többiekkel egy igazi "öreges" bulira, de eddig valahogy sosem jött össze. Most végre eleget tettünk a meghívásnak, és egy elég nagy csapattal megjelentünk az Öregek Karácsonyi vacsoráján.
Gárdony. Vidám vonatozás után értünk oda, s bár gyanítottuk, hogy szem és torok nem marad szárazon, azért útközben már gondoskodtunk némi kenőanyagról. Nagy szeretettel fogadtak minket, éppen a Télapó bácsi osztotta a rengeteg gyereknek az ajándékokat. Az idősebbek szépen sorban álltak, ugyanis - mint később megtudtuk, minden Öreg-rendezvényen első az egészség - éppen gyógyszerosztás volt. Nassanyi Főnővér járta körbe a nem éppen kanalas, de nagyon is üveges (hátperszehogyunicumos) gyógyszerrel a társaságot. Nehogy elkapjunk valami ragályos betegséget, természetesen mi is beálltunk a sorba. Mert az egészség fontos dolog. Szerencsére a Főnővér, no meg a kisegítő nővér (Dudának hívták, de nem voltak dudái...) értették a dolgukat. Közben Télapó befejezte munkáját, bedobott egy páleszt (ő is beteg talán??) majd távozott. Szinte ki sem tette a lábát, megérkezett Rufi is, aki panaszkodott, hogy még soha nem sikerült találkoznia a Télapóval. Azért valami rokonságfélét felfedeztünk a két "öreg" között, mert ugyanaz a pálinkaillat lengte körül, mindkettőjüket. Ugyancsak frappáns megfigyelés ugye!
A társaság ezután a büfé melletti társalkodóban gyülekezett, ami egyébként a hotel talán legkisebb helyisége volt (természetesen a hotel legkisebb helyiségeit nem számítva ide J), és a bolyais szokásoknak megfelelően a világot megváltó beszélgetés zajlott, aminek keretében újra nagy örömmel hallgattuk végig a "bezzeg a mi időnkben" történeteket. Az öregek közben folyamatosan gyógykezelték magukat és minket is, aminek eredményét valószínűleg az egyébként csigalassúságú, de sejtelmes mosolyú (csak sejtettük, hogy milyen lehet mosolyogva J) büféslány a "kimagasló forgalmak" nevű dossziéban fogja tárolni élete végéig.
A hangulat tetőfokán diadalmas kommandó harsant fel az éterben: Vályúhoz Bolyaisok!!!
Az asztalok csodásan megpakolva minden földi jóval, a szemünk káprázott és ugrásra készen közelítettünk a kajahegyek felé, amikor STOP! Mindenki leül, Rufi beszédet mond. Aki látta a Tanú című filmet tudja: Az élet nem habostorta. De legalább egy rántotthús..... NEM!
Először beszéd, majd zászlóavatás...
A ZÁSZLÓ. Fájó szívvel búcsúztunk tőle, ami - hihetetlen - húsz éves. De meg is látszott rajta J. Kicsit szakadt, kicsit piszkos, kicsit megfakult, de a mienk. Az új zászlót pedig felavattuk...na jó! Nem mondom, hogy Salvador Dali nem csuklott egy nagyot sírjában, mikor kibontásra került a nagyérdemű előtt, de nekünk tetszik! Akinek mégsem, az állítólag Nassanyinál reklamálhat, aki tudvalevő, hogy a zászlódizájner (Kacsa) legjobb barátja. Megadjam valakinek a telefonszámát? Na ugye!
És akkor a vacsora. A legjobb kritika az legyen, hogy egy nagyobb sáskajárás egy közép-amerikai kukoricaföldön nem végez a terméssel olyan hamar, mint ahogy mi eltakarítottuk a svédasztal tartalmát. Hogy az öregeket idézzem: "Beszívtuk, mint ló segge a hőmérőt". És hogy mi történt ezután? Természetesen visszaköltöztünk a büféelőtérbe világot megváltani. Azt hiszem sikerült J.
Remélem, hogy jövőre még többen fogjuk képviselni a fiatalokat az öregek karácsonyi vacsoráján, sajnálhatja, aki nem jött el!
Sziasztok:
Egy Fiatal Bolyais



2. levél: Egy öreg bolyais levele egy másik öreg bolyaisnak, aki betegség miatt nem vett részt a karivacsin

Helló Beteg Barátom!
Nagyon sajnálta mindenki, hogy nem jöhettetek, különösen sajnálatos, hogy csemetétek nem találkozhatott a Télapóval. Némi vigasztalásul közlöm, hogy bár itt volt velünk, de Rufi idén sem bírt találkozni Vele, ez úgy látszik már-már hagyomány lesz....
Kaja, pia, szállás rendben volt.
Üde színfolt volt, hogy a Fiatal Bolyaisok Csapata is szépszámú különítménnyel vett részt a rendezvényen. Te, ezek legalább olyan hülyék, mint mi voltunk-vagyunk. Jó tudni, hogy a bolyais állatfaj nem hal ki!
Mi már pénteken megérkeztünk, megittuk Rufi összes borát (minek hozza oda a kopasz??), valamint reggel négyig, még sok-sok minden jót. Nem is tudom ezt mér írom, hiszen ez természetesen mindig így van (volt és lesz is).
Szombaton kuratóriumi ülés volt (na ez sem meglepi...). A jövő év megtárgyalva, a Bolyai Club sínen van, mint József Attila.
A vacsora fini volt, gyorsan elfogyott, utána buli hajnalig.
Nem szaporítom a szót, gyógyuljatok, jövőre veletek ugyanitt.
Csá:
Egy Öreg Bolyais



3. levél: Egy gárdonyi recepciós levele kollégájának

Szia Margit!
A hét végén agyondolgoztam magam. Volt itt valami Bozsai vagy Bogyai Klub, vagy mifene, piáltak, zabáltak, kiabáltak, a gyerekek lifteztek... Fujj.
Kérdeztem a főnököt, hogy miféle népek voltak ezek. Nem fogod elhinni! Tanárok, egyetemi professzorok, csúcsmenedzserek, jól menő vállalkozók, köztisztviselők, egyetemisták, csupa művelt, nagy tudású ember.
Hogy mi lehetett volna ott belőlünk....?
Azért irigyeltem őket, hogy van egy ilyen jól működő klubjuk, és - ahogy hallottam - minden évben vannak táboraik, rendezvényeik, mint ez is volt. Fiatalok, idősebbek EGYÜTT!
Nekünk is kellene valami hasonlót csinálni. Beszéljük majd meg, jó?
Kolléganőd: Gizi
Ui: Te! Ezek jövőre is ide akarnak jönni.....


Nyugi csajok! Jövünk! (a szerk.)