Dr. Papp József (1928-2007)


Kollégiumunk volt főigazgatója, nyugalmazott egyetemi docens.

2007. február 4-én szülőfalujában, Tiszacsegén hunyt el. 1957-79 között az ELTE Rektori Hivatalát vezette. A március 31-i temetési szertartáson dr. Balázs Géza az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője búcsúztatta az elhunytat az egyetem nevében is.


dr. Balázs Géza búcsúztatója:

Megrendülve jöttünk el, pontosabban vissza Tiszacsegére dr. Papp József néprajzkutató, ny. egyetemi docens, az ELTE Rektori Hivatala két évtizeden át volt vezetője, nekünk egyszerűen Papp Jóska bátyánk temetésére. Azért mondom, hogy visszajöttünk, mert Papp Jóska bátyánk sokszor elhozott bennünket ide néprajzi gyakorlatra az 1980-as években. Mondhatnánk, sokunknak innen indult a néprajzosi-nyelvészi-történészi-szociológusi... pályája. Papp Jóska bátyánkkal bejártuk ezt a tájat, sok-sok nádfödeles és modern házban kérdezősködtünk, sok-sok néprajzi tárggyal gazdagítottuk a miskolci Herman Ottó Múzeum anyagát, bejártuk e tájat gyalog, biciklivel és csónakkal, olykor tilosban átúszva a Tiszát... Van olyan fényképünk, amelyen az egész csapat, Papp Jóska bátyánkkal egy szénakazalban pihen a déli verőfényben... Van olyan, hogy együtt húzzuk az evezőt a révésszel, hogy hamarabb átérjünk...

Amikor hallottuk a halálhírt, értesítettük az egykori kollégákat, diákokat, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetőségét. Az ELTE rektora, dr. Hudecz Ferenc professzor úr részvétnyilvánítását is hozom (ő külföldön tartózkodik, azért nem tud itt lenni).

Amit mindannyian tudunk Papp József tanár úrról:

1928. november 10-én született Tiszacsegén. Az elemi iskola négy osztályát is Tiszacsegén végezte. Majd a debreceni Református Kollégiumba küldték tanulni. 1947-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1947-ben kezdte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakán, ahol középiskolai tanári diplomát szerzett. Akkor még néprajz szakos képzés nem lévén, N. Bartha Károly, majd pedig Gunda Béla előadásait látogatta rendszeresen. Az elsők között tagja lett az 1949-ben megalakult debreceni Néprajzi Intézetnek. Részt vett a Gunda Béla professzor vezette gyűjtőutakon. Az egyetem elvégzése után, 1951. július 1-jével a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Egyetemi Főosztályára kapott kinevezést történelem és néprajz referensként. Majd 1952 őszén - saját kérésére - áthelyezték az Eötvös Loránd Tudományegyetem frissen alakult, Tálasi István vezette Tárgyi Néprajzi Tanszékre.

Még ugyanebben az évben megbízták a Bölcsészettudományi Kar Dékáni Hivatalának vezetésével, 1953-ban pedig szolgálattételre a Rektori Hivatalba rendelték, amelynek később húsz éven át (1957-től 1979-ig) a vezetője volt. Az adminisztratív egyetemvezetői feladatok mellett, néprajzosi énjét nem feledve kezdett el foglalkozni az egyetemi hagyományok feltárásával, melynek eredményeként több tanulmánya, könyve jelent meg pl. A néprajz oktatás története a tudományegyetemen, majd pedig az egyetemi berkekben "bestsellerré" vált Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen című könyve. Amikor tehát nem gyűjthetett paraszti környezetben, akkor az egyetemi hagyományok kutatója lett.

Önéletrajzából tudjuk, hogy ugyancsak népszerű volt húsz éven át az általa írt és szerkesztett havonta megjelenő Egyetemi Tájékoztató, a "Papp-cejtung". Hivatali munkáját egyetem szerte elismerték. Erről több kitüntetése is tanúskodik, melyek közül csak a Pro Universitatae kitüntetést említjük. Kétszer kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Munka Érdemrend kitüntetéseket.

Oktatói státusza mindvégig a Tárgyi Néprajzi Tanszékhez kötötte. 1960-ban szerezte meg néprajzból a bölcsészdoktori fokozatot. Disszertációja, mely a szülőfölddel foglalkozik, Tiszacsege címen 1967-ben jelent meg. A szakmai munkához való teljes visszatérését jelentette a történelem-(néprajz-) tudományok kandidátusa fokozat megszerzése 1980-ban, amikor egyetemi docenssé is kinevezték. És 1979-ben végre visszatérhetett a néprajzhoz, a Tárgyi Néprajzi Tanszékre. Fő feladatának a terepmunkával összekötött néprajzi kutatásmódszertan oktatását tekintette. Az 1979-ben indult évfolyam egy nagyon nyugodt, barátságos, "új" tanárt köszönthetett benne. Papp József elsősorban a gyakorlati néprajzi gyűjtéssel ismertette meg őket. Például az adatgyűjtéssel, -feldolgozással, illetve megtanította tanítványait fényképezni és fényképet előhívni. A Néprajzi Tanszéken kis fotólabort működtetett. És ő szervezte meg a legendás nyári terepgyakorlatokat: természetesen szülőföldjén, Tiszacsegén, valamint a közeli Ároktőn, Tiszadorogmán. Sok néprajzkutatónak innen indult a néprajzi munkássága. És sokan az itt végzett gyűjtésekből készült tudományos dolgozatainkért kaptuk első elismeréseinket, OTDK-díjainkat.

Ebből is látható, hogy közkedvelt oktató volt. Éppen ezért az 1980-as évek közepén, a hallgatók megválasztották az ELTE Budaörsi úti Kollégiumainak (jogász, bölcsész és TTK-s kollégiumok) élére főigazgatónak. A sikeres oktató és kollégiumi vezető 1988-ban, 60. évét betöltve, nyugdíjazását kérte, majd budapesti lakását feladva, hazaköltözött Tiszacsegére. Ennek egyetlen oka volt: a szülőföldhöz való ragaszkodás és a közép-tisza vidéki tájon elkezdett kutatások folytatása. Életének utolsó csaknem két évtizedében folytatta és kiteljesítette Közép-Tisza vidéki kutatásait. Folyamatosan jelentek meg könyvei, és vendégként oktatott a Kossuth Lajos, későbbi nevén Debreceni Tudományegyetemen is. Utolsó évét Meszlenben, Vas megyében, fiánál töltötte. Bár vidéken élt, de nem szakította meg kapcsolatait egykori diákjaival, szinte rendszeres látogatója volt a néprajzos diákok együttléteinek, és őt is sokszor látogatták meg diákjai Csegén. Ilyenkor előkerültek az egyetemi történetek, élmények.

Papp József a szülőföld vonzásában élt. Tanulmányai, cikkei mind-mind szülőfalujának, Tiszacsegének és környékének történetével és néprajzával foglalkoznak. Tiszacsege tudós szülöttjének 1995-ben díszpolgári címet adományozott.

És most itt állunk szülőföldjén, végső nyughelyén.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, a Rektori Hivatal, a Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Intézete, valamint az egykori hallgatói, barátai, tanár kollégái nevében veszek búcsút tőled, Papp Jóska, bátyánk.

Isten nyugosztaljon!

Elhangzott 2007. március 31-én a tiszacsegei temetőben. Tiszacsege díszpolgárát Jónás Sándor polgármester és dr. Paládi-Kovács Attila akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke is búcsúztatta.

Papp József a szülőföld vonzásában élt. Tanulmányai, cikkei mind-mind szülőfalujának, Tiszacsegének és környékének történetével és néprajzával foglalkozik.

"Falum nevét valahányszor leírom, újságban olvasom, vagy a rádióban hallom, különös érzés kerekedik bennem; másnak bizonyára semmit nem jelentő név, engem mindig nosztalgiával tölt el. Gyerekkorom kedves emlékei: a Tisza lágyfüzesei; a Hortobágy tikkadt, agyonperzselt tája, az első tavaszi zápor után támadt földillat, a csordakavarta poros nyáresték, disznóperzseléskor rőtfényű téli reggelek, s emberek, gyerekszemmel mindig öregnek, fáradtnak látott, munkából hazabaktató régi emberek jutnak eszembe."

Papp József megannyi munkájában a szülőföldre, arra a tájra és azokra az emberekre emlékezik, akik az országnak azon a "talpalatnyi helyén küzdöttek a létért s hősiesen helytálltak a történelem nagy viharaiban".


Mi is szerettük. 1986-os gála-műsorunkban a színpadra is felhívtuk, mintegy "bemutatásképpen". Az 1988-as BN-újságunkba felkértük egy cikk megírására. Kérésünknek nagy örömmel tett eleget, és ezekkel a szavakkal zárta írását:


Töretlen lelkesedésének felidézésével búcsúzunk mi is tőle!