1992. Bütyök

“Bárhová mész, nem hagyunk el,

ott lesz minden tengerész”

(Kapitány)

Ezúttal a tengerész-környezetet választottuk, mert úgy ítéltük meg, hogy elég markáns, elég jellegzetes, de ugyanakkor tág teret adó keret lesz ez. Sajnos, a bulgár csíkospóló-szállítmány nem jött össze (Szatyika!), ezért fehér pólónk volt, rajta egy felhímzett hajó. Varrtunk magunknak matróz-sapkát is, és aki tehette, egy vén tengeri medvéhez illõen még pipát is vett a szájába.

Az újságunk a “Három árboc” ... helyett az “Új Magyar Matróz” címet viselte. (Milyen jó kis “címadó-bulit rendeztünk! Kacsa szerintem még ma is szomorú, hogy a “Három árboc” vesztett...:-) A fõmûsor elég nehezen készült el, és hellyel-közzel hasonlított (legalábbis hatásában...-) a ‘87-es D-Duó mûsorra. A helyzetbõl adódóan különbözõ híres hajósokról, hajóutakról szólt, amikrõl a vén, idõs matróz regél a kuplerájban. Az eleje sikerült talán rosszabbra (hangosítási problémák is voltak), és egy rossz kezdet aztán rányomja a bélyegét az egészre, görcsössé téve a szereplõket és merevvé a közönséget. Summa summarum: nem voltunk túl boldogok a mûsor után... (Most már valljuk be, helyenként talán kicsit vaskosra is sikerült.) Nekem a legjobban Fefe dala tetszett, amit pont õ -talán a nóta érzelmessége miatt- nem tartott sokra.

Na de a gálamûsor!... arra szokásunk szerint összeszedtük magunkat. Egyik legjobb mûsorunk volt. Kicsit kiléptünk a hajós-keretbõl, és egy abszolút kollégiumi, diáknapokhoz méltó produkciót sikerült összehozni, sok-sok dallal. Egy frissen felvett kollégista (Bütyök) elsõ napját írta le szeretett kollégiumunkban, kedvesen megfricskázva szinte mindent és mindenkit, magunkat sem kímélve. (Emlékszem, a fûtõk utána tiltakoztak nálam, hogy kimaradtak a “szórásból”.) Néhány emlék: