“Ki lesz az új hõs, két jó gyerek”
(Koli Horror Pikcsör Só)
Ebben az évben (a korábbi évek balsikereinek hatására) nehezebben találtunk jelöltet. Két remek fickó, Pepe (Papp Péter) és Józsika (Tiborcz József) jött szóba, de külön-külön nem vállalták. Így jött a kézenfekvõ megoldás: induljanak együtt! Hamar kialakult az alapelképzelés: a Pepe&Joe név, valamint az, hogy mindent fekete (Pepe) és vörös (Joe) színben készítettünk, sárga alapon. A jelkép két egymással szembenálló meztelen talpnyom volt. Egészen látványos és jó dolgokat csináltunk, az újságunk is nagyszerûen sikerült. A büfénk is remek volt, ismét volt reggeli büfé, Old Bolyais Band és Zsüri zenekar, meg minden egyéb, ami kell, de a legemlékezetesebb a “szex-telefon” volt, ami a Bolyai Clubban üzemelt és az emeletekrõl lehetett hívni. Pepe, Józsika és még néhányan “nyomták a dumát”, lihegtek a telefonba, miközben nagyszerûen szórakoztak. Sokan hívták fel ezt a szolgáltatást, köztük a portás bácsi, aki (nem tudván a vonal “átállításáról”) engem keresett:-) Szerintem elég sokkoló lehetett neki az élmény...
A fõmûsor egy könnyed történet volt. A lényege: két “por-szakember”, a New York-i mosóporügynök (Pepe) és a Hawaii kábítószerügynök (Joe) egyaránt Budapestre utazik egy-egy mintaanyaggal, hogy meghódítsák az új keleti piacot. A Keleti pályaudvarra érkeztükben azonban a fogadóbizottságok összekeverik õket és szállítmányukat, közbelép a rendõrség is, majd mindenki összejön a végkifejlet helyszínén, a koleszban, ahol minden tisztázódik. Úgy érzem, jó kis mûsor volt, a közönség nagyszerûen szórakozott. Sok zene és tánc volt a mûsorban, azonban sajnos egyik sem kapott saját “átiratot”, ezért nem is szerepel a könyvben egy dal sem.
Hadd soroljak fel ismét egy-két számomra emlékezetes jelenetet, ill. karaktert:
- Pepe, aki jól adta elõ a szolíd, de kissé szerencsétlen mosóporügynököt (pedig nem éppen az a típus:-)
- Józsika, aki szinte lubickolt a szerepében, néha minket is meglepve rögtönzéseivel (külön emlékezetes a taps-jelenet, ezt muszáj röviden ideírnom: közölte, hogy õ Clinton választási stábjában is dolgozott, õ volt felelõs a vastapsért. “Na figyelj, öcsi!” - közölte a ledöbbent Pepével, majd kimutatott várakozón a szintén néma közönségre. Némi drámai szünet után legyintett: “Látod? Ki is rúgtak!...” Így leírva talán nem “mutat” ilyen jól, de hatalmas nevetés és taps volt a jutalma. Azóta is emlegetjük.)
- a “szolíd kis rendõrõrs” (eredeti rendõr-ruhában, Orsikának hála): jómagam, mint Garcia õrmester (akkor ment a Zorro...), Apóka (aki kiment a jégpályára:-), Jay-Kerr, az újonc (aki felvette a darab “szart”), Sanyika (aki a “Kaptunk egy új fülest!” felkiáltást úgy reagálta le, hogy: “Hát éppen ideje, mer` a régi már nagyon használt volt...Megjegyzem, a Micimackónk sincs a legjobb állapotban...”)
- Fityusz, mint “Gázsi”, amint remekül beszéli a “kisebbség akcentusát”, valamint csapata, különösen Robicsek a “Kisgázsi” szerepkörben, amint fordítva vette fel a nadrágját, pedig tudhatná: “elöl sárga, hátul barna!...”
- az utolsó színben Gabika, Ancsika, M és a többiek, akiknek koleszost kellett alakítaniuk (nem lehetett könnyû:-), valamint ismét Jay-Kerr, amint hívja a liftet...
- és a vége, a nagyszerûen megkomponált és elõadott zárótánc, a Locomotion c. számra, valamint utána a nagy siker, amint Pepe és Józsika megjelent egy közös nadrágban. (Két régibõl lett összevarrva, a megfelelõ színkombinációban...) Talán már csak az hiányzott, hogy elénekeljék: “Egyedül nem megy...”
A gálamûsorban ezúttal -tõlünk ismét szokatlan megoldással- egy nagyon komoly díszletezést és technikai feltételeket kívánó mûsort készítettünk. Nem foghatják tehát ránk, hogy mindig ugyanazt csináljuk, hogy nem tudunk újítani. (Én még féltettem is a fiúkat, hogy ennyire a technikára alapozzák a mûsort.) A díszlet lenyûgözõ volt: kész várkastélyt csináltak a színpadból, égõ fáklyákkal, meg mindennel, ami kell. Hatalmas munka volt, de olyan jól sikerült, hogy még az is szóba került: a díszletet átmentjük a B-alagsorba. Sajnos, aztán ez nem történt meg.
A “Koli Horror Pikcsör Só” a hasonló címû, nagysikerû film mintájára készült, a “Csillagok háborúja” c. film erõs ráhatásával. A történet dióhéjban: a gonosz nagyúr elnyomta és uralta a koleszt, de a B alagsorban már forrt a lázadás. Pepe és kreatúrája, Joe aztán gyõzelemre vezette a Bolyai Clubot, az uralkodó legyõzetett. Mindezt sok mozgással, sok zenére... egyszóval jól sikerült! Külön emlékezetes számomra Bazsi, mint narrátor, Jani, mint gonosz uralkodó, valamint két jelenet: Józsika “életre keltése”, és a “zenei párbaj”.
Azonban hiába volt a nagyszerû (tényleg!) teljesítmény, ebben az évben sem sikerült gyõznünk. Pedig most aztán tényleg megérdemeltük volna, és ezt sokan el is ismerték. Azonban ekkorra már aránytalanul kisebb volt a táborunk, mint a gyõztes Club’89-nek, így a néhány szavazattal való lemaradás szinte gyõzelemmel ért fel, csak hát azért nem ez az igazi...
/Rocky Horror Picture Show: Satisfaction/
(1994 Zsigri Ferenc)
D C
Verne Gyula szegény ma már ócska regény
B A
Pedig okos volt és mindentudó
S hol a két Grimm fivér, ma már egyik sem él
És George Lucas sem mindenható
A sztorink oly egyszerû, a tisztelt nagyérdemû megérti, ha a színpadra néz
Lesz benne gonosz és jó, kollégiumi show
Ettõl aztán megáll az ész
G A D Hm
Kollégium, ó jaj neked, a gonosz megszállt, mi lesz veled
Ki lesz az új hõs, két jó gyerek,
Nevük nem titok: Joe és Pepe
G A D
Aaaaa kezdõdjön a Koli Horror Pikcsör Só
Hm G A D
Aaaaa vérfagyasztó Koli Horror Pikcsör Só
Aaaaa vérfagyasztó Koli Horror Pikcsör Só
Aaaaa kezdõdjön a Koli Horror Pikcsör Só